Két éve jelent meg
Magyarországon a lakáslízing lehetősége, amelytől sokan azt várták, hogy
átalakítja a lakáspiacot.
Dunavölgyi Mária, az OTP Lakáslízing Zrt. vezérigazgatója szerint ez megtörtént,
de nem úgy, ahogyan képzelték. A pénzintézetek ugyanis a lízinghez igazították a
hitelkonstrukcióikat.
– Felmérések szerint a lakáspiacon minden eddiginél alacsonyabb szintre süllyedt
a lakossági kereslet. Ezt meg tudja erősíteni?
– Valóban csökken a kereslet. Az emberek korábban azt hitték, hogy a nehézségek
csak átmenetiek. Ezt ma már egyre kevesebben gondolják így. Ezzel együtt a
lakáspiac soha nem hal meg. A kihívások arra késztetik a beruházókat,
befektetőket, hogy sokkal jobban figyeljenek oda, hogy hová, mit, kinek és
mennyiért építsenek. Így a piac egyes szegmenseiben ma sem olyan rossz a
helyzet.
– Milyen szegmensekre gondol?
– Például az egyetemi városokban tanuló vidéki diákok szülei közül többen most
is keresik az olcsó lakásokat. Úgy számolnak, hogy jobban megéri egy saját
otthon, mint egy albérlet fenntartása vagy az ingázás finanszírozása. Hogy a
másik végletet említsem: a magas színvonalú, elegáns környezetben fekvő
különleges lakások szintén kelendők. Ezekből sincs annyi, amennyire szükség
lenne. Az ingatlan a befektetők körében továbbra is előnyt élvez. A válások
magas aránya szintén növeli a lakáskeresletet.
– A jelenlegi helyzetben miként alakulnak az árak? Többek szerint az állami
megrendelések elmaradásától kiéheztetett építőiparban drágulás várható.
– Változó a tapasztalatunk. Ahol több az eladatlan lakás, ott az
ingatlanfejlesztők rugalmasabbak az árképzésben. Keresik azokat a lehetőségeket,
amelyek eladhatóvá teszik az ingatlanokat: így született meg például a
lakáslízing ötlete is. Mindezzel együtt, ha magasak a költségek és alacsony a
kereslet, az nem kedvez az üzletnek. Azt már mindenki megtanulta, hogy
eladhatatlan lakásokat finanszírozni igen drága mulatság.
– Két éve jelent meg hazánkban a lakáslízing lehetősége. Akkor a szakavatottak
azt mondták, hogy ez átalakítja a piacot. Így történt?
– Igen, de nem egészen úgy, ahogy várták. A lízingnél nem feltétlenül kötelező
az önerő, és több szempontból is kedvezőbb feltételeket kínál a hagyományos
hitelekhez képest. Az új lakásoknál például kisebb a kamatköltség. Mindez
kihívás elé állította pénzintézeteket, és a fentiekre válaszul a
hitelkonstrukcióikat, amennyire tudták, hozzáigazították a lízing kondícióihoz.
Ma már egyébként minden nagyobb banknak van lízingcége is.
– Az amerikai jelzáloghitel-válság milyen következtetések levonására készteti a
lízingeléssel foglalkozó cégeket?
– Ez globális probléma, noha a magyarországi bankokat közvetlenül kevésbé
érinti. Az OTP-t például egyáltalán nem. Ezzel együtt minden hitelezéssel
foglalkozó intézménynek érdemes átgondolnia a lehetséges kockázatokat és azok
kezelését. A lízing egyébként ebből a szempontból ideálisnak nevezhető termék. A
bankoknak kisebb a kockázatuk, mert nem jelzálog-, hanem tulajdonjoguk van a
lakásra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ügyfél ebből bármit érzékelne, vagy
rosszabbul járna. A hitelnél, ha végig fizeti a havi törlesztést, lekerül a
jelzálog, nálunk, ha kifizeti a díjakat, akkor kerül a nevére az ingatlan. Ha
valamilyen nagyobb probléma miatt nem tud törleszteni, akkor végső esetben
eladhatja a lakást. Ez sem gond, a vevővel egyszerűen csak átkötjük a
szerződést, s ezért az illetéket sem kell kifizetni.
– Van, aki úgy látja, hogy a lízingkonstrukció egyik hátránya éppen a futamidő
vége előtti lakáscserében rejlik. Eladni az ingatlant ugyanis csak akkor lehet,
ha a lízingcégnek is elfogadható vevőt találnak, aki átvállalja a
törlesztőrészleteket.
– Ezt nem tartom hátránynak. Két eset lehetséges. Az egyik, hogy az ügyfelünktől
valaki készpénzzel vagy hitellel megveszi a lakást. Igaz, ekkor a vevőnek kell
állnia az átírás költségeit, de ez a hitellel finanszírozott lakásnál is így
van. Ha viszont valaki lízingelt lakást vesz meg, és vállalja a konstrukció
feltételeit, akkor ezt is megspórolhatja. Ma már egyébként egyre kevésbé
jellemző, hogy valaki húsz-huszonöt évre vásárol lakást. Ha születik egy-két
gyerek, akkor előbb-utóbb nagyobb otthonra cserélik a régit.
– Sok a bebukott lízingszerződés?
– A mi esetünkben ritka, ez talán a kockázatkezelésünknek köszönhető. A mi
érdekünk az, hogy ne veszítsük el az ügyfeleinket. Ezért amíg lehet, rugalmasan
kezeljük az átmeneti problémákat. Akik befizettek valamennyi önerőt, azoknak
könnyebb a helyzetük, mert van tőkefedezetük.
– Az OTP-nél japán jen alapján is igénybe vehető a lízingkonstrukció. Ezt a
devizát nem tartja kockázatosnak?
– Ezzel kapcsolatban vannak félreértések. Mi – ahogy a bank is – csak abban az
esetben biztosítjuk a japánjen-alapú konstrukciót, ha az ügyfél jövedelme akár a
svájcifrank-alapú havi törlesztést is fedezni tudja. Így ha változik a japán jen
árfolyama, akkor sem történik baj. Ráadásul a jennél tíz százalékkal nagyobb
önerőt kérünk. Vélhetően emiatt is kisebb a jen alapján igénybe vett
konstrukciók száma.
– Milyen jövőt jósol a lakáslízingnek?
– Töretlen növekedésre számítok. Ehhez azonban az kell, hogy egyre többen
ismerkedjenek meg a lízinggel. Aki új építésű lakást vesz, és nem jogosult
állami támogatásra, annak mindenképpen érdemes mérlegelnie ezt a lehetőséget.
Megfelelő jövedelem mellett önerőre sincs szükség. Az sem mellékes, hogy nincs
felső életkorhatár. Bármilyen életkorban szerződést lehet kötni a maximális
futamidőre is.
forrás: magyarhirlap.hu és ingatlanfoglalo.hu