Az ingatlan-adásvételi szerződések megkötésekor mindkét félnek biztonságot jelent, ha a vételárat a szerződés aláírásakor fizetik meg. Az eladó nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy nem fizetik ki számára a teljes összeget. Persze a jog ilyenkor is védelmet nyújt, hiszen a szerződő felek az adásvételi szerződésben megállapodhatnak abban, hogy a vételár teljes kifizetéséig a tulajdoni lapra csak széljegyként kerülhet följegyzésre az adásvétel ténye – mondja Kardos Éva ügyvéd. A tényleges tulajdonjog bejegyzésére csak akkor kerülhet sor, ha az anyagiakat véglegesen rendezték. A megoldásnak persze van hátulütője: ilyen széljeggyel az ingatlant az eredeti tulajdonos gyakorlatilag nem tudja újra értékesíteni, az ezzel kapcsolatos jogvita pedig évekig is elhúzódhat.

Egy kis  garancia

A következő biztonsági fokozatot a foglaló kikötése jelenti. Maga a foglaló „a szerződést biztosító mellék kötelem”, amelyet a szerződés megkötésekor, a kötelezettségvállalás jeléül adnak át. Ez lehet pénz, de más dolog is, például műszaki cikk vagy éppen ékszer.

Szerződés nélkül foglalót kikötni nem lehet – figyelmeztet az ügyvéd. A felek nagyon gyakran követik el azt a hibát, hogy írnak egy papírt a foglalóról, és csak aztán fordulnak ügyvédhez. A foglalónak viszont mindig az adott szerződéshez kell tapadnia, vagy a szerződésben kell szerepelnie, mivel a kifizetett összeg a szerződés biztosítéka. Ebből következik, hogy a foglaló csak ügyvéd vagy közjegyző által ellenjegyzett szerződéssel együtt érvényes.

Fontos az is, hogy a szerződéskötéskor átadott pénzösszeg csak akkor tekinthető foglalónak, ha ez a szerződésből kétségtelenül kitűnik. Ellenkező esetben előlegnek tekintendő, vagyis olyan biztosítéknak, amely visszajár a vevőnek.

Beszámítás, visszajárás

A foglalót bele kell számtani a vételárba, kivéve, ha értéke nem pontosan meghatározható. Ez utóbbi esetben a biztosítékul szolgáló dolgot a vevő visszakapja, és a teljes vételárat fizeti ki.

Ha az adásvétel olyan okból hiúsul meg, amelyért egyik fél sem felelős, netán mindkét fél egyaránt felelős, a foglaló visszajár. Ha a vevő megfelelő indok nélkül eláll a szerződéstől, elveszíti a foglalót, míg az eladónak hasonló esetben kétszeres összeget kell visszafizetnie. Nagyon ritkán akad arra példa, hogy valaki eladói pozícióból visszalépjen: megérthető azonban egy ilyen döntés, ha számottevően jobb ajánlat érkezik, és a foglaló kétszerese bőven visszafizethető.

A sors keze

Mikor nem felelős egyik fél sem? A jogi nyelv úgy fogalmaz, ha a lakás vagy ház minősége, állaga a felektől függetlenül lényegesen megváltozik. Legrosszabb esetben összedől a ház, leég, elönti az árvíz, vagy éppen megrongálja egy nagyobb vihar. A komolyabb csőtörés is indokolttá teheti a vevő jogszerű visszalépését.

Ilyenkor a vásárló számára már nem kívánatos a vétel, és nem is várható el tőle, hogy azonos feltételekkel megvásároljon egy károsodott ingatlant. A foglaló tehát magától értetődően visszajár. Az „együttes felelősséggel történő meghiúsulás” annyit tesz, hogy a felek közös döntéssel visszamenőlegesen megszüntetik a szerződést. Az eredeti állapotot kell helyreállítani, azaz a foglaló összege a vevőt illeti.

Általában tíz százalék nem több!

A foglaló mértéke áltatában a vételár tíz százaléka. A túlzott mértékű foglaló összegét viszont a bíróság csökkentheti, ha a felek perre mennek. Az aránytalanul magas foglalónak nem kell a kétszeresét visszafizetni, ha az eladó hibájából hiúsul meg az adásvétel. Ha a felek mondjuk ötvenszázalékos foglalót kötnek ki, és ez kétszeresen visszajárna, akkor sem kell az eladónak a teljes vételárat kifizetni a meghiúsult szerződés miatt. Ez a bírói gyakorlat a vevő érdekét is szolgálja, hiszen ha mégis elállna a szerződőstől, nem bukja el a vételár felét. Az ügyvédeknek egyébként kötelezettségük a feleket a foglaló jogi természetéről az adásvételi szerződés megkötésekor tájékoztatni.

Semmi nem biztos!

Az adásvételi szerződésben szokás előleget is kikötni. Ez egyfajta részletfizetésként fogható föl, azaz a vevő nem egy összegben rendezi a vételárat.

A foglalóval szemben az előleg a szerződés meghiúsulása esetén teljes egészében visszajár. Az sem számít, melyik fél hibájából nem teljesül az adásvétel.
Előleg fizetésekor az eladó nem érezheti magát biztonságban, hiszen a vevő bármely oknál fogva meggondolja magát, visszakérheti az előleget, és továbbállhat. A vevő sem kap garanciát: ha ugyanis az eladót kedvezőbb ajánlattal keresik meg, minden további nélkül eladhatja másnak az ingatlanját, az előleget pedig egyszerűen visszafizetheti.
A foglalóval szemben az előleg mindössze pénzügyi megállapodás, nem pedig biztosíték. Akkor állapodnak meg róla, ha nem a vevőnél nincs még a teljes vételár: bankkölcsönre van még szüksége, vagy nem tette még pénzzé jelenlegi ingatlanját. A foglaló tehát gyakoribb és valódi biztonságot nyújtó megoldás.