Lakásmaffia-módszerek, azaz amikor a sértett is cinkos. 2008.10.28.
Bűnözők a rács mögött? Lakásmaffia-ügyek II.

 

Az ORFK szerint a lakásmaffia-módszerrel történő bűncselekmények visszaszorulóban, sokan börtönben ülnek, a Kaptár-csoport jól működik. Az Országos Kriminológiai Intézet átfogó vizsgálata megállapítja, hogy sokszor az áldozat is hibás. Török-Szabó Erzsébet, a Sors-társak egyesület elnöke továbbra sem érzi az állam jó szándékát, hogy megszüntesse a bűncselekményeket, és az áldozatokat kárpótolják.

Kaptár-csoport

Az ORFK sajtóosztályán tévedésnek minősítették azt a felvetésünket, hogy „lakásmaffiás” bűncselekményeket elkövetők nem kerültek a rács mögé. Hozzátették, hogy a BRFK Bűnügyi Főosztály II. Vagyonvédelmi Osztálya több száz ügyben fejezte be eredményesen a nyomozást, és jelentős számú ügyben már jogerős ítéletek is születtek. Ebben a bűncselekmény kategóriában a rendőrség szerint egyértelmű csökkenés tapasztalható. Az 1990-es évek végén jelent meg az ún. lakásmaffia-bűnözés, ami az ORFK szóhasználata szerint „minőségében új formájú bűnözést” jelent. Erre reagálva a rendőrség egy speciális egységet hozott létre 2001-ben, a BRFK keretein belül felállították az ún. KAPTÁR Nyomozócsoport ideiglenes egységet. A csoportot 2003. évben véglegesítették. Az egység a mai napon is létezik, a BRFK Bűnügyi Főosztály II. Vagyonvédelmi Osztályához tartozik.

A rendőrség szóvivői irodáján elmondták még, hogy a megyei rendőr-főkapitányságokon önálló, kizárólag az „ingatlan bűnözéssel” foglalkozó egységet nem hoztak létre, az ilyen cselekmények nyomozását a bűnügyi osztályok végzik. Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) szerint, amely lakásmaffia-kutatásokat is folytatott, mivel a sokszor összetett, bonyolult cselekmények nyomozása speciális képzettséget igényel, célszerű lenne a Kaptár-csoporthoz hasonló egység felállítása országos vagy regionális szinten is, ami a hasonló jellegű ügyek koordinációját is megkönnyíthetné.

Lakásmaffia-bűncselekmények

A köznyelvben „lakásmaffia” jelzővel illetett jelenség vagyon elleni bűncselekményeket takar: csalás, zsarolás és az ezekhez kapcsolódó különböző okirat-hamisítások. Az ingatlan-bűnözésnek két jól elhatárolható formája ismert. A bűncselekmények egyik fajtájába azok az esetek sorolhatóak, amikor az elkövető vagy elkövetők kibérelnek egy lakást, vagy kinéznek egy értékes építési telek ingatlant, ezután azt hamis szerződés segítségével átíratják főleg hajléktalanok, vagy fiktív személyek részére és értékesítik. Másik lehetőség ebben a körben, amikor a kibérelt, vagy kinézett ingatlan földhivatali nyilvántartása alapján a valós tulajdonos adataival hamis okiratokat készítenek, és ezt követően adnak túl rajta.

A másik forma – amit a köznyelv ténylegesen „ingatlanmaffia” névvel jelöl – pedig az az esetcsoport, amikor az elkövetők beteg, nyugdíjas, alkoholista, kábítószer-fogyasztó vagy más okból a társadalom szélére sodródott személyeket kutatnak fel, és őket veszik rá, hogy a lakásukat adják el, vagy írassák át, a megszerzett pénzt pedig egyszerűen elveszik ezektől az emberektől. Ők azok, akik később különféle tanyákon, lepusztult vidéki házakban jelennek meg, ahova „kiköltöztették” őket. A legtöbb ilyen jellegű cselekményt a fővárosban követték, illetve követik el.

Az ún. lakásmaffia jellegű bűncselekmények az ezredforduló táján érték el a legmagasabb számot, 2000 óta csökkenés tapasztalható. Egyes területeken pozitív folyamatok indultak be (ingatlan-nyilvántartás rendbetétele, hatóságok körültekintőbb figyelme, nyomozó- és igazságszolgáltatási szervek nagyobb rutinja), de ennek ellenére a jelenség napjainkban is aktuális. Továbbra is vannak és lesznek rászedhető emberek és gátlástalan csalók is.

Dr. Nagy László Tibor, az OKRI osztályvezető-helyettes szerint az állam és hatóságai számára gyakran nagy dilemma, hogy miként kezelje azoknak az állampolgároknak az ügyét – akik cselekvőképes, szerződéskötési szabadságukkal élni tudó felnőtt emberek –, amikor – sok esetben nem önhiba mentesen – „rossz üzletet” kötnek, és ezáltal ellehetetlenül további életük. Sokszor nehéz egzakt módon megállapítani a megtévesztés és a felelőtlenség közötti határvonalat. Olyan esetekről is hallani, amikor az áldozat előzetesen üres papírlapot írt alá, mintegy bianco kitöltve a saját ítéletét. Persze a kényszerítő körülményeket vagy a zavaró tényezőket, netán a személyi szabadság korlátozásból adódó hátrányokat perdöntő módon megállapítani nem könnyű feladat. Főleg, ha az áldozat egyedül marad a bűncselekményt elkövető néhány ember egybehangzó hamis vallomásával szemben. Hazugságvizsgálók pedig nem állnak a bíróságok alkalmazásában. Lehet, hogy kellene.

Kisemmizve (illusztráció)

Kisemmizve (illusztráció)

Réti Dóra




 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Parlamenti albizottság

Az ezredfordulót követően nemcsak a Kaptár-csoportot állították fel, hanem 2002-ben egy parlamenti albizottság is alakult. 2003 januárjában kezdődött a munka, és 2005-ben hozták az 53/2005 OGY határozatot, ami a további kormányzati intézkedések mellett a lakásmaffia-áldozatok élet-újrakezdését támogatta. Török-Szabó Erzsébet a sértetteket tömörítő Sors-társak Egyesület elnöke elmondta, hogy civil szervezetük ez alapján kapott 50 millió forintot 2006-ban. Ez egy közbenső támogatásnak felelt meg, például ha egy áldozatot ki akartak lakoltatni, akkor a szóban forgó uzsorakölcsönt visszafizették, hogy a végrehajtási jog megszűnjön. 2005-ben egy módosító határozat nyomán az albizottság hatásköre csökkent, és éves beszámolási kötelezettséget írtak elő. 2008-ban aztán hoztak egy határozatot, amely a 2005-ös határozatot megszüntette.

Az Országgyűlés albizottságának a munkájában az ORFK és a BRFK is részt vett, a budapesti rendőrfőkapitány beszámolóját a bizottság meghallgatta. Az OKRI korábban széles körű kutatást végzett a lakásmaffiával összefüggő bűncselekmények körülményeiről. Dr. Nagy László Tibor elmondta, hogy kutatásukat ugyan nem közvetlenül a parlamenti albizottság felkérésére, hanem a Legfőbb Ügyészség kezdeményezésére végezték, de jelentésük eljutott a parlamenti albizottsághoz, amely tevékenysége során hivatkozott arra és felhasználta azt.


Lakásmaffia-kutatások

Az OKRI munkatársai 2004-ig 116 ügyet, az ehhez kapcsolódó 337 elkövetőt és 358 sértett adatait dolgozták fel részletesen. Az intézet a kutatások alapján leszögezi, hogy nem beszélhetünk „a” lakásmaffiáról, a vizsgált ügyek nem utalnak egy, az egész országot, vagy annak nagyobb részét behálózó, maffia jellegű bűnszervezet létére. Kétségkívül gyakoriak a sorozatjellegű, üzletszerűen elkövetett cselekmények, de ezeket alapvetően egymástól független bűnözői csoportok valósították meg, és emellett nem ritkák az eseti jellegű ügyek sem. Éppen ezért a hazai lakásmaffia jelenségről nem annyira mint titkos bűnszervezetről, hanem inkább mint aljas, fondorlatos cselszövésről beszélhetünk. Török-Szabó Erzsébet viszont mutatja saját statisztikai adatait, amelyben több közjegyző és ügyvéd is többször felbukkan, mint a „lakásmaffiás” ügyek jogi szereplője. Ő ezt nem tartja véletlennek.
Mint Dr. Nagy László Tibor megjegyezte, a cselekmények megítélése során a legnagyobb problémát a bizonyítási nehézségek okozzák, mivel számos esetben a csekély érdekérvényesítési képességgel rendelkező sértettek – önmagában hihető és elfogadható – vallomását egybehangzóan cáfolják az okirati bizonyítékok és a tanúvallomások. Ilyen esetekben az in dubio pro reo elvének alkalmazása következtében az eljárások megszüntetésére, illetve a terheltek felmentésére kerül sor, ami ugyanakkor irritálja a társadalom igazságérzetét. A jogbiztonságot sértő gyakorlatként értékelhető az egyes elkövetési magatartások – különösen a szerződéskötéseket ellenjegyző ügyvédek és közjegyzők esetében – közel sem egységes megítélése.

Preventív intézkedésként szükség lenne a potenciális veszélyforrásokra figyelmeztető jogpropagandára, valamint egyéb, az elkövetéseket megnehezítő megoldásokra. Az OKRI szerint érdemes lenne az ügyvédi, közjegyzői ellenjegyzést hatékonyabbá tenni speciális okmánypapír használatával. Mindkét szerződő fél részére jogi képviselőt kellene biztosítani, bizonyos összeghatár felett a vételárat kötelezően banki átutalással kellene az eladó részére megfizetni. Továbbá ingatlan törzskönyvet, vagy tulajdonosi PIN-kód rendszert kellene bevezetni.

A sértett is cinkos?

A kutatás tapasztalatai alapján az esetek túlnyomó többségében a sértettek – kisebb-nagyobb mértékben – hozzájárultak a bűncselekmények bekövetkezéséhez. Mindössze a sértettek 22%-ánál lehetett arra a következtetésre jutni, hogy egyáltalán nem volt lehetőségük a bűncselekmény meggátolására, mivel általában arról nem is tudtak, 4%-uk pedig fenyegetés hatására írta alá a szerződést. Az áldozatok 5%-a vevő, akik – bízva az ügyvédi közreműködésben – nem vették észre, hogy hamis iratokat felhasználó áleladóval van dolguk. Ugyanakkor 9 sértett úgy vett ingatlant, hogy nem nézte meg az ingatlan-nyilvántartást!, illetve 2 sértettet nem zavart, hogy az eladó nem volt abban tulajdonosként bejegyezve! Az áldozatok 9%-a nem olvasta el az általa aláírt szerződést, mivel bízott partnereiben, illetve az eljáró ingatlanközvetítőkben és ügyvédekben. A sértettek 14%-át képviselik azok, akik uzsorás hitelszerződés fedezeteként fiktív adásvételi szerződést kötöttek és ennek következtében veszítették el lakásukat.

A kutatás megállapításaiból kiderül, hogy sajnos a magyar társadalom egyes rétegeiben elképesztő, már szinte groteszk jóhiszeműség él. Az egyes társadalmi rétegeknek anyagi és gazdasági erőforrások híján nem sikerült szocializálódni a piacgazdaság követelményeihez, még mindig a későkádári gondoskodó-atyáskodó államtól – lásd brezsnyevi pangás évei – várják az oltalmazó kezet. Az is kétségtelen azonban, hogy az állam sem látja el megfelelően a szerepét, hatóságait oly mértékben legyengítették, hogy képtelen hatékonyan megvédeni az állampolgárait. A félelmetes méreteket öltő korrupcióról ne is beszéljünk, nyilván sok „apparátcsíknak” nem is érdeke az állam szerepének erősítése, a zavarosban halászást pedig mindig az alacsonyabb társadalmi rétegek sínylik meg. A hitelesség szintén hiánycikk az állami szerveknél, a gazdasági válság pedig a szegényebb rétegeket hozza nehéz helyzetbe, lefordítva a lakásmaffia-ügyekre, a rászoruló sokszor az érzelmi sokk következtében nem képes hideg fejjel gondolkodni, és belemegy olyan megállapodásokba, ami a vesztét okozza. Mint a kutatás megállapítja: „az anyagi gondokkal küszködő, főleg a lakásra jelentősebb közüzemi díjhátralékot, elmaradt közös költséget, bérleti díjat felhalmozó személyek az áldozatok legalább 20%-át teszik ki.” A potenciálisan veszélyeztetettek között vannak az italozó életmódot folytatók, a mentális problémákkal küzdők és az idős, egyedülálló személyek.
 

Megtévesztések, fiktív adásvételek

Hány és hány fiatal kezdi el házát építeni, és a közben kiapadó források okozta pánikban mindenféle kölcsönszerződést aláír. A „lakásmaffiás” bűncselekmények legismertebb formája a hitelügyleteket biztosító fiktív adásvételek megkötése. A sértettek általában anyagilag megszorult, vagy vállalkozásukat fejleszteni kívánó személyek; előzőek hozzátartozói vagy barátai; nyerészkedni kívánó emberek. Ezekben az esetekben ingatlanfedezetet biztosítanak a hitelező (vagy az általa megjelölt személy) részére a kölcsön futamidejének lejártára nem fizetés esetén, de jelzálog-szerződés helyett adásvételi szerződés megkötésével. Gyakran azonban az ígéret szerint „zsebben maradó” szerződés már a kölcsön futamideje alatt benyújtásra kerül a földhivatalhoz, de általában az adós egyébként sem képes törleszteni a jellemzően havi 10%-os uzsorakamattal terhelt kölcsönt.

A kutatás részletesen elemzi, hogy a bűnözők hogyan bánnak el a jóhiszemű sértettekkel. A megtévesztéssel elkövetett bűncselekményeket – amelyeknek csak egy része a fiktív adásvételek – ecsetelve idézünk a vizsgálatból: „számos esetben az eladót megillető vételár kifizetése nem történt meg, vagy azt visszavették a sértettől. Ilyenkor a sértettel elhitették, hogy majd később kapja meg a pénzt vagy azt mondták neki, hogy az ügyvéd előtt történő fizetésre csak a formaság miatt van szükség és vissza kell adnia a vételárat. Gyakori hivatkozási alap, hogy a vételár csak a vevő birtokba lépésekor jár valójában, illetve, hogy a sértett számára az eladott lakás helyett másik, megfelelőbb lakást vesznek, a szerződésbe viszont bonyolult lenne ennek tényét belefoglalni, illetve, hogy majd a jövőben eltartják és gondozni fogják az eladót. Ezek a szóbeli ígéretek azután természetesen nem válnak valóra, az áldozatokat gyakran egyik szükséglakásból a másikba költöztetik, emberi tartózkodásra alkalmatlan helyeken tartják, esetenként személyi szabadságában korlátozzák, dolgoztatják. Nem ritka, hogy az egyébként is általában rossz egészségi állapotú sértettek a lakásuk elvesztését követő lelki és testi megrázkódtatások, traumák következtében hamarosan meghalnak. Egyes esetekben a sértettek tisztázatlan körülmények között, bár a hatóságok megállapításai szerint bűncselekményre utaló nyomok nélkül, eltűntek.”

 

forrás: ingatlan.com

 

A lakásmaffia módszerei.

 

Mit tehetünk az ingatlancsalók ellen?

 

Az ingatlanmaffia módszerei, avagy hogyan védekezhetünk ellenük?

 

 

vissza a tanácsokhoz

 

INGATLAN ÉS HITELVONAL: 92/326-369, 30/3140123

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2004. szeptember 15. óta Ön a látogatónk