Piaci áron alul: a magyar ingatlanneppereket is elérte a válság. 2009.12.04.


Nem tudnánk megegyezni?

 

A gazdasági válság mindenkit érint: még az ingatlanárverések neppereit is. Hiába jutnak a zárt klikket alkotó licitálók jó áron ingatlanhoz, a csökkenő forgalom miatt pénzük jóval tovább áll például egy lakásban, mint mondjuk két évvel ezelőtt. Idegesítő - ráadásul ismeretlen licitáló is feltűnhet a színen.


A színhely egy I. kerületi végrehajtói iroda. Tizenegy órakor olyan ingatlanra lehet licitálni, amely a bírósági végrehajtási eljárás keretében kerül árverésre. Itt az elején, álljunk is meg egy pillanatra. Hatalmas számok látnak napvilágot arról, hogy családok tízezrei válhatnak hajléktalanná a bedőlt lakáshiteleknek köszönhetően, és emberek százezrei kerülnek az utcára.

Ám ezzel az a gond, hogy ezek a számok nem a bírósági végrehajtási eljárások adatait, valóságát tükrözik. A kitűzött árverések egytizedében történik meg az ingatlanok értékesítése, és az értékesített ingatlanok egytizedénél kerül sor kilakoltatásra. Tavaly összesen 247 esetben. Vagyis, a végrehajtási ügyek túlnyomó többségében az ingatlan lefoglalása eredményre vezet, és nem kell árverést kitűzni.

Ebből következik, az évi több ezer kilakoltatásra a bírósági végrehajtási eljárásokon kívül kerül sor. Mégpedig akkor, amikor az emberek az úgynevezett pénzügyi szolgáltatók, a banki követelést megvásárló cégek miatt kerülnek az utcára. A körülmények, az eljárások jogszerűsége erősen megkérdőjelezhető, és itt már nem érvényesülnek a bírósági végrehajtási eljárás adósokat védő garanciális paragrafusai.

Piaci áron alul

Tehát most egy olyan árverésre érkezünk meg, amelyben a bírósági végrehajtás megfelelő grádicsait már végigjárta a történet, és az adós minden törvényes lehetőségét kihasználta (nem véletlenül történik meg a kitűzött árverések csupán egytizedében az ingatlan értékesítése, az emberek általában észbe szoktak kapni, és megoldást keresnek).

De az üzlet, itt is üzlet - piaci érték alatt lehet vásárolni, ezért járnak és stoppolják le maguknak az árveréseket a nepperek. A kikiáltási ár az ingatlan becsértéke, amely nyaraló, föld, ipari ingatlan esetében a becsérték feléig, lakóingatlan esetén a becsérték 70 százalékának megfelelő összegig csökkenhet. Ehhez persze meg kell egyezni, hogy csupán egyvalaki licitál – ilyenkor mehet a 70 százalékon történő „győzelem”.

Árverés előtt egy nappal Jóbai Gábor önálló bírósági végrehajtótól megtudtam – az ő I. kerületi irodájában rendezik a mai licitet -, hogy a törvénynek megfelelően az eseményekről kép- és hangfelvétel készül. Ezért a tisztelt licitálók, értelemszerűen az utcán vagy más helyen „készülnek fel”; ilyenkor osztanak-szoroznak, pénzek cserélnek gazdát. A végrehajtónak erre ráhatása nincs, irodán belül biztosítja az árverés törvényes rendjét, betartja és betartatja a jogszabályokat.

Tizenegy óra. Felmegyek, szabad magyar állampolgár vagyok (vagy legalábbis annak állítom be magam otthon).
 

Igen élénk érdeklődés

Hét-nyolc nepper bámul rám, az életkor huszonöttől ötvenötig terjed. Végignézek rajtuk, és jót kacagok (magamban) a médiában gyakran hallott kifejezésen, „az árverési maffia”. Nem maffia ez, hanem ügyeskedő, kisebb-nagyobb pénzügyi lehetőségekkel bíró, nem túlságosan kvalifikáltnak tűnő vállalkozói kör, ráadásul némelyikük öltözködése egyértelműen a kilencvenes évek hangulatát idézi.

Néznek, összesúgnak. Ilyen élénk érdeklődést szerény személyem iránt régóta nem tapasztaltam… Mocorognak.

- A tizenegyes árverésre jött?
- Igen…
- Licitálni is fog?
- Ha érdemes, igen…
- Nem tudnánk kint beszélni egy kicsit?
- Tessék? Valami gond van?
- Dehogy, csak szeretnénk kérdezni valamit.

Kimegyünk a belső folyosóra, néhány zöld bokor, és két szemtelenül cserregő veréb nézi a nagy egyeztetést. Nem aggódnak - az urak annál inkább.

- Maga meddig fog elmenni?
- Úgy gondolom… nem is tudom, hat év fél millióig… talán…

Néma csönd. Az olvasókat nem fárasztjuk a bonyolult számításokkal, a lényeg, bizony háromnegyed millió forinttal többet szánok az ingatlanra – és még így is megéri -, amit az Ingatlan Árverések Önkéntes Baráti Köre erre a bizniszre odagondolt. Szívják a fogukat, nem erőszakosak, de látszik, a pokolba kívánnak.

- Nem tudnánk megegyezni?
- Hogyan gondolják?

Pedig, nagyon is tudom. A városi legenda szerint itt még pénzt is kereshet az újságíró, hiszen a neppereknek megér egy bizonyos összeget, hogy ne legyen valódi vetélytársuk a licitnél. De nem játszom túl a szerepem, mindenki végezze a maga üzletét, én riportot írok, ők üzletelnek, seftelnek, egyezkednek.

- Nem is tudom, inkább bemennék, licitálnék, ha lehet…
- Hogyne… csak akkor mi nem megyünk be, nincs értelme…

Itt kapok észbe. Tény, a törlesztő részletet fizetni nem tudó családok, más emberek baján nyerészkednek, de nem ítélkezhetem. Azt pedig végképp nem tehetem meg velük, hogy azt állítom, bemegyek, leteszem az előleget, mert akkor ezek sarkon fordulnak, és tönkretettem a napjukat, az üzletüket. Megállapodunk, ígéretet teszek arra, hogy csak megfigyelőként veszek részt, nem fogok licitálni.

Az árverés elkezdődik

- Uraim, köszöntöm Önöket, ismertetem a végrehajtás szabályait – kezdi Jóbai Gábor.
- Ingatlanra csak az árverezhet, aki előlegként az ingatlan becsértékének 10 százalékát, legkésőbb az árverési ajánlatának megtétele előtt letétbe helyezi a végrehajtónál, és személyi adatait, képviseleti jogosultságát igazolja.

Az előleg egyébként átutalással is teljesíthető, ám olyan időpontban kell átutalni, hogy az árverés időpontját megelőzően megérkezzen a végrehajtói letéti számlára. A korábban megbeszéltek értelmében egy ember teszi le a több százezer forint előleget, senki más nem licitál. Először, másodszor, harmadszor - hallgat mindenki, mint hal a szatyorban.

A becsérték hetven százalékáért viszik el az ingatlant, a nyertes nem tűnik túlságosan boldognak, most kezdhet el csak igazán fájni a feje.

Később megtudom a szakmai hátteret is Jóbai úrtól: a neppereket is érinti a válság, a gyérebb forgalom. Lehet, jó áron vásároltak, megveszik tízmillió forintért a 13-14 milliós lakást, de bent ragadhat a pénzük, finoman szólva sem pörög most a piac. Az üzletelőknek pedig értelemszerűen nem kell az ingatlan – ami után az adó és más köztartozás már az árverés napjától terheli őket -, ők nyereséget akarnak.

Gondok között

Látjuk, mindenkinek nehéz az élete. Árverés végén a nyertes úr a klikkből odajön, bizalmaskodni próbál.

- Kinek a megbízásából van itt?

Árverezni személyesen, vagy meghatalmazott útján lehet. A meghatalmazást közokirattal, vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal kell igazolni.

- No de kérem…
- Persze… én sem mondanám meg. Felírhatom a telefonszámát?
- Ha gondolja…

Kap egy teljesen rossz számot, de komoly arccal bepötyögi a mobiljába, gondolkodik, van miről. Az árverési vevő köteles a teljes vételárat az árveréstől - ha pedig az árverést jogorvoslattal támadták meg, a jogorvoslatot eldöntő határozat jogerőre emelkedésétől - számított 15 napon belül befizetni, vagy átutalni a végrehajtói letéti számlára. Ha ezt elmulasztja, ugrik az előleg. Emberünk gondterhelten köszön el.

Lengyel András

forrás: ingatlanmagazin.com

 

vissza az ingatlanhírekhez

 

 

INGATLAN ÉS HITELVONAL: 92/326-369, 30/3140123

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2004. szeptember 15. óta Ön a látogatónk